Ancsurka blogja: Balesetem

Most az idiota balesetemet fogom elmeselni. Idiota, mert mast nem tudok ra mondani.
Tegnap voltunk ismerösökkel sörkertben, kicsit iszogattunk. En mar 9kor lelepetem, mert hüvös volt. De jol tettem, mert amikor hazaertem, akkor ereztem, hogy itt valami nem jo. Nem ittam sokat, de nem birom a piat. Masnap, azaz ma felebredtem a szupi lakotarsra, akit egy kanal vizben meg tudnek fojtani. Ma nem meloztam, igy aludhattam volna tovabb. Hat nem tudtam. mindig tök hangosan tesz-vesz. Pedig szoltunk mar neki....
Szoval felvert, en meg gondoltam, hogy elmegyek kajaert az allomasra, mert 6kor csak ott vannak nyitva standok. Elindultam, mint mindig, magassarkuban biciklivel. Okosan haladok, ahogy mindig. Mivel kedden megallitottak a zsaruk, mert atmentem a piroson, most erre külön ügyelek. A bahnhofnal piros lett a lampa, ahonnan metroval mentem (volna) tovabb. Kicsit meg toprengtem megalljak-e, ilyenkor vannak-e zsaruk az utakon vagy nem. Kedden sem lattam öket, mert mögöttem voltak. Mondom, csak lepattanok gyorsan a bringarol. Hat nem sikerült. Ugy szallok le bringarol, hogy felallok a bal labamra (ki a nyeregböl) es a jobb labamat teszem at keresztbe a bal möge. Ez eddig problemamentes volt magassarkuban is. Ma gondot okozott. Beakadt a jobb sarkam a vazba. Lehet azert mert almos voltam meg, mert felbaszott a lakotars, mert ehes voltam. A lenyeg, hogy megtörtent. Nem birtam felallni, es lattam, hogy a jobb bokam dagat fel, de kegyetlenül. A környeken az a hajlektalan bacsi volt, aki mindig ott arulja az ujsagjat. Ö indult el elöször, amikor latta, hogy ott maradtam. De gyorsan ott termett meg 2-3 ficko. Az egyikük felsegitett, a masik a bicajomat huzta fel, es szedte össze a cuccaimat. Mert ahogy lenni szokott, nyitva volt, es minden kirepült belöle. Amelyik felsegitett, egyböl kerdezte, hogy ra birok-e allni. Nem tudtam. Hivni akarta a mentöt. Mondtam nem kell. Nem hittem, hogy nagy a baj. Onahoztak nekem egy szeket, leültem. Probaltam föberlömet felhivni. Kicsöngött, majd hangposta. Probaltam az ujdonsult baratnömet hivni, ki van kapcsolva. Aztan jött a pasi, akivel 8 honapja együtt utazunk metroval, es 8 honapja bamulom, ö mindig ujsagot olvas, es neha felnez belöle, ramnez, vissza az ujsagba, es mosolyog. Mult heten mar köszönt reggel. Szoval jön felem, mert az ujsagoknal sikerült elesnem, egyböl kerdezte mi van velem, pedig eddig egy büdös szot nem valtottunk, csak köszöntünk. Kerdezte kell-e mentö. En meg annyira kivoltam a fajdalomtol, hogy nem tudtam, hogyan hivok mentöt. Es total beeegettem magam, mert montam neki, hogy nem tudom hogy kell, külföldni vagyok. Bediktalta, hogy 112, akkor jöttem ra, hogy hülye vagyok. Ott vart, amig beszeltem a mentövel. Hat alig birtam elmondani, hogy mi törtent es hol vagyok. Aztan, amikor letettem megkerdezte, hogy jön-e a mentö. Mondtam igen, majd valamikor. aztan mondta, hogy neki most mennie kell meloba. Mondtam, hogy tudom, semmi baj. 10 percet vartam a mentöre, akik ott vannak a bahnhoftöl 200 meterre.... Na mindegy. Bevittek a korhazba. Kaptam szep felkaros mankot. Bar mar csak ilyeneket latok. Valszeg a vall alatti cucc mar elavult. Irtak fel injekciot, amit magnak kell beadni hasba trombozis ellen. Probaltam a korhazban oldani a sajat feszültsegemet azzal, hogy poenkodtam, az egyebkent nem rosszkepü dokival. Adott fajdalomcsillapito cseppet. Kerdeztem finom-e, azt mondja igen. Odaadja, megiszom. Mondom a következö kört en allom. Nem jött be neki a poenom. Csak kicsit mosolygott. Pedig tök vicces voltam. Utamra engedtek, kibotorkaltam. Parszor majdnem ott a korhazban hanyatt vagtam magam. Nehez ezzel a szarral menni. Cipö nelkül, hozza teszem, minentem a kavicsos utra. Föberlömet sikerült elerni. Jött ertem. Szenvedtem mire leertem a felhajto vegere. Nem akartam ott allni, mert a mentök sajnos jöttek, nem tul sürün, de azert ja. Az ut vegen volt egy kis betonresz, vagy padka, ott ültem le. Mondom Ivan mindjart itt van. Hat nem volt. Aztan lattam a dokimat atöltözve elmenni mellettem. Aztan jött is vissza. Schönen Feierabendet kivantam neki. Aztan rajöttem, hogy ö az ejszakas, es nem a reggeles. Persze, hogy nem erti a humort, amikor a lehuzott müszakjaban az utolso paciens ilyen marhasagokat beszel. Kerdezte jönnek-e ertem, mondom elöbb-utobb biztos. :) Aztan elköszöntünk.
Ja, a szepfiu azt mondta, hogy a röntgenen nem latszik töres. Jupi. De nem latszik rendesen mi van, mert be van verezve. Na mar megint. Lehet szalagrepedes. O-ooo.
Ivan hazahozott, atöltöztem, visszavitt bahnhofra, mert mennem kellett hazidokihoz. Az meg bent van a belvarosban. De kell a magyar haziorvos. Szoval elmetroztam oda. A metrotol gyalog kb. 5 percnyire van a rendelöje. Fel ora alatt tettem meg a tavot. Doki elküldött radiologiara. Volt ott egy magyar pasi, az mondta, hogy elvisz oda, de siet, nem tud megvarni. Elvitt majdnem oda, mert ott is turnak. Turjak az egesz varost, mindehol lezarasok. Nem jarnak az s-bahnok, a legforgalmasabb villamos... Katasztrofa. Kaptam meg mara idöpontot. Hat marha halas voltam. Meglett az eredmeny. A dokinö mondta, hogy a szalagokat epnek latja. Pezsgöbontas! De rengeteg zuzodasom van. Hogy a fenebe, amikor nem estem ra es a bicikli sem esett ra??? Ezt meg mindig nem ertem.
Na miutan megvolt a diagnozis, elmentem melohelyre. Pont ott volt az egyik kollega, kerdeztem itt van-e Manu. Mondja igen, szol neki. Mondom jo, ugyse akartam bemenni. Kijön, meglat. Mit csinaltal???? Mondom elestem bringaval. Azt mondja, mielött kijött volna, mondta a ribinek, hogy tuti betegszabis papirt hozok. Mondtam, bocsanat, de nem szandekosan estem el. Ez nekem sem jo. 3 ubahn ment el elöttem, amikor hazafele tartottam, mert nem birtam ra felszallni ra. Busznal ugyanez. Annyira lefaraszt ez a mankozas.
Na es elertem egy mas gondolathoz. Tökre meglepödtem, hogy reggel annyian elindultak nekem segiteni. Biztos lattak, hogy jolszitualtan vagyok felöltözve, nem reszeg vagyok. A buszsoför viszont egy paraszt volt, mert nemhogy nem engedte le a busz aljat, de meg messze is allt meg a padkatol. Az utasok segitettek fel a buszra. Ami meg peldaertekü es magyarban tuti nincs ilyen, hogy amikor leszalltam a buszrol, a keresztezödesben allt egy kocsi. 3 lepes utan megalltam, mert tenyleg nem birtam mar. Kiszallt a nö, odakiabalt nekem, hogy elvigyenek-e. Soha eletmben nem lattam. A 2 gyerekevel ült a kocsiban. Kerdeztek mi törtent. Es kapuig vittek. En majdnem elbögtem magam. Segitett beszallni, kiszallni. Kerdezte vannak-e itthon, hogy atvegyek az istapolasomat. Megmutatta hogyan tudok mankozni.
Es most a ribi van itt es dumalunk. Je'e'e'e', normalis is tud lenni.
Najo. Eddig tartott a jofejseg. Jött azzal, hogy rendet kene raknom a szobaban, mert hogy megiscsak nö vagyok, es mit szolnak a pasik. Mert arra asszocialnak a pasik, ha rendetlen vagyok, akkor a gyerekeinkkel is ilyen trehany leszek. Meg a lofaszt. Mondtam neki, hogy en mas kedveert nem fogok megvaltozni. En ilyen vagyok, felig pasi, felig nö. A szobaajtom belsö felen egy felmeztelen nöi poszter van hattal. Marmint a nö van hattal. Ha valaki szeret, akkor igy fog szeretni. Vagy nem el a földön ilyen pasi?

Összegezzük a napot: a metro pasim azt hiszi teljesen hülye vagyok!!!!

Melyebb gondolatok: miert törtenik mar megint ez? Valamit rosszul csinalok? Artottam valakinek? Megatkoztak? Mit üzennek az egiek?
Ja igen, 08.08-an volt egy munkahelyi balesetem. 17 napig voltam itthon. Elcsusztam, bal csuklora estem. Zuzodas. Most törtent ez. 6 hetet mondtak a dokik. Ugyanugy mint a kezemre. Ja, es igen. Hogy a fene zuzodott a bokam, amikor nem esett ra semmi???? Se en se a bringa??????????????