MR

Sziasztok!

Nem mondom, hogy olyan sok rosszat megéltem már, de a tegnapi nap volt eddig a csúcsok csúcsa. Ami relatív, mert másnak meg se kottyan, és az, ami nekem nem kottyant meg, az másnak lett volna olyan rossz, mint nekem tegnap az MR. Klausztrofóbiám van. Még annak a helyiségnek az ajtaját sem csukom be, ahova a királyok is gyalog járnak. Amikor kivettek, már örültem, hogy vége. Erre közli a nő, hogy beadja a kontraszt anyagot. Mondom, mit??????? Direkt elolvastam a beutalót. Nem volt rajta, hogy kell kontraszt anyagos kép is. Na mindegy, gondoltam, ha eddig kibírtam kibírok még ugyanennyit.
Hát a ló... Visszarakta rám a hannibál maszkot, és egyből rosszul lettem. Bevallom, kidobtam a taccsot. Ami nekem fura volt, hogy hányingerem nem volt, és mégis megtörtént a baj. Hívták a főorvosnőt is, aki csak nézett rám. Szarul éreztem magam, ezért 5 másodpercenként kértem bocsánatot. Aztán bejött a srác is, aki behívott és elnavigált, hova kell mennem. Na ő volt ez egyetlen, aki elkezdett nyugtatni. Tőle kérdeztem, hogy sok van-e még vissza. Azt mondta 5 perc. Már az elején mondta, hogy gondoljak valami szépre, vidámra, még poénkodott is, hogy bikinis fiúkra gondoljak. :) Most is mondta, hogy nem lesz baj, nincs sok vissza. De csak nem bírtam ki. :( Nyomtam a pánikgombot. Nem kaptam levegőt, remegtem, vagyis, azt hiszem erre mondják azt, hogy reszket az ember. Bejött a srác, valamit kiabált, nem értettem mit, mert annyira hangos volt a gép. Aztán megfogta a kezem és simogatta. Csak így bírtam ki.
15 perces a vizsgálat. De valójában csak 10 percet van bent az ember a gépben. (Legalábbis nekem ezt mondták) Levetkőzöl (minden fémet), előkészítik a gépet, ráfekszel, rád adják a maszkot, betolnak a gépbe, első 5 perc után beadják a kontraszt anyagot, majd megint 5 perc és kiszednek. Én 40 percet voltam bent a szobában. A gépben én is csak 10et.
Kérdezte a srác, hogy mi a baj. Aztán rájöttem, hogy amikor beszaladt hozzám, akkor is ezt kérdezte, de én nem mozdultam meg, mert ugye nem szabad. Miután kihúztak a gépből, nem tudtam beszélni. Nagy nehezen fel tudtam állni, bementem felöltöztem, mondta a srác, ücsörögjek még egy kicsit. Felhívtam unokatesómat, hogy ha ráér, vigyen el mert nem vagyok jól. Aztán odajött megint a srác, és mondta, hogy ha legközelebb ilyen van... Mondom ilyen a büdös életben nem lesz többet. (Az mr vizsgálatra gondolt). Azt mondja, de ha mégis lesz, akkor háziorvossal írassak nyugtatót, és akkor nem lesz ennyire szar. Megköszöntem mindent, meg bocsánatot kértem. Kérdezte megvárom-e az eredményt. Mondom, nem. Mosolyogva kérdezte, hogy elég volt ennyi belőlük mára nekem. Csak bólogattam kis mosolyfélét erőltetve magamra. És a srác már vitte is be a következő pácienst.

Ez az az átkozott masina:

Az eredmény negatív. Semmi kóros nincs a fejemben. Kíváncsi leszek mit mond majd nekem a neurológus. Szokjak hozzá, ugye? Gyakori fejfájással és szédüléssel küldött MR-re a doki. Megjegyzem most is mindjárt lefejelem a billentyűzetet.




Jó szelet és eseménymentes szolgálatot!