Jo reggelt

Ugy utalom, hogy en kelek fel itt mindig a legkorabban. Es mivel a hazban nem lehet semmit az eg vilagon csinalni csendben (kiveve a sajat szobadban csukott ajtok mellett) ugy döntöttem elmegyek setalni. Vasarnap van. Ja, igen, ezt meg rohadtul nem tudtam megszokni, hogy itt a vasarnap az tenyleg munkaszüneti nap. Nincs nyitva 1 bolt sem! Csoda, hogy a tömegközlekedes müködik...

Szoval reggelizek, kiviszem a fiukat, aztan visszahozom öket, es indulhat a seta. Mert a kutyakkal nem lehet setalni. Tegnap velük probalkoztam. Gondoltam milyen jofej leszek, hogy fogjak szeretni a kutyak. 1 fraszt. Az egyik valami szagot talalt, biztos lany kutya jart arra. Es nem volt hajlando megmozdulni. Ezzel az volt a baj, hogy egy forgalmas utca sarkan allt meg. Finoman elkezdtem huzni a porazt, de az meg se mozdult. Nagyon kellemetlen volt. Ugy ereztem napok ota ott allunk. Ugy tudtam csak elinditani a kutyat (rohadt nevettseges lehettem), hogy konkretan beltoltam. Ratettem mindket kezem a hatsojara es elkezdtem tolni. Es elindult. Halleluja! Szoval ezekkel a hülyekkel en nem megyek setalni. Nem tudnak setalni. A kisebbik ugy ment, mintha nyomkövetökutya lett volna. Az orra a jardara szegezve. De most mar ezt is tudom.

Erröl jut eszembe. Van itt par dolog, ami nalunk nem ugy van. Ha nem felejtem el, akkor holnap leirom, hogy mik ezek a szamomra fura dolgok.

Irany a konyha es kaja.

Jo szelet es esemenymentes szolgalatot!