Kezdem a tegnap estevel. Anyuka mar reggel mondta, hogy jobban van, meg nem teljesen jol, de jobban van. Estere mar annyira jol volt, hogy elment a baratnöivel valahova. Egyedül maradtam a gyerekekkel. A nagy nekem nem problema, de a kicsi... A kicsi nagyon felös. Nem alszik el egyedül. Elment az anyja, kb. 10 percre ra elkezdett krakogni, aztan siros hangon mondja, hogy hivjam fel az anyjat.
Kerdezem tölek, mi baj van. Faj a torka. Mondom neki nincsen semmi baj, nyugodjon meg. Tudtam, hogy csak hiszti. Felhivatta az anyjat a nagy tesoval, a telefonban mar sirt, folytak a könnyei. Azt mondta anyuka csinaljak neki teat mezzel. 20 percre ra megjött az apja, az meg elhitte (vagy nem, en nem is tudom), hogy faj a torka es adott neki 2 mebucaiint. De amint megjött az apja, egyböl abbahagyta a sirast, krakogast. Bujt oda hozza. A kutya is odamnet apukahoz, miközben ott volt a gyerek es a gyerek elhajtotta a kutyat, es mondta a kutyanak, hogy hagyja beken, ez az ö apukaja. Na ezt a gyereket en sosem fogom tudni lefektetni. Eleg sulyos.
Tegnap meg mondta anyuka, hogy ma elvisz majd abba a boltba, amit mar emlitett, hogy milyen jo bolt´. Sok szep markas ruha van, es olcso, de csak a bolt altal kibocsatott nevre szolo kartyaval lehet vasarolni. Ami nekem nincs persze. Na mindegy, szoval anyuka elment egyedül. Meg szerintem mashova is ment, mert meg mindig nincs itthon. Annyira birom az ilyen albetegeket. Tegnapelött meg meg akart halni olyan beteg volt, tegnap mar jobb, ma meg semmi baja. Megjött a ferje, egyböl jol van, es megy penzt költeni.
A nagy kutyanak valami baja van, mert allandoan kint fekszik a havon, es csak fekszik, fekszik, meg se moccan es nagyon hosszuakat pislog. :(
Jo szelet es esemenymentes szolgalatot!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése